Bevezető

Az EU-Víz Keretirányelvének rendelkezései alapján hat évente felülvizsgálatra kerül vizeink állapota (felszíni és felszínalattiak egyaránt). Ezek az információk szolgálnak az Országos Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapjául. Legfrissebb változata 2021-ben készült el (VGT3). A terv részét képezik a víztest-állapotok értékeléséhez felhasznált információk is, amelyek a mellékletekben és háttéranyagokban rendszerezett formában állnak rendelkezésre. Az alábbi áttekintés ezekre az információkra épít és a szintén a terv részét képező „Vízkészletgazdálkodási Térségi Terv Felülvizsgálata, a Nyírség déli rész és Hajdúság víztest-csoport területére” (VKGTT2_TIVIZIG, 2022) c. anyagra, amely szintén hozzáférhető az illetékes vízügyi igazgatóság honlapján. (A felhasznált adatok listája és elérhetősége az írás végén megtalálható).

Az áttekintés aktualitását az adja, hogy ambíciózus iparfejlesztési célok kötődnek Debrecenhez. A település határában számos olyan nagyméretű beruházás indul(t), melyeknek jelentős és több környezeti elemet is érintő környezetterhelése lesz. Ezek között fajsúlyos kérdés, hogy lesz-e elegendő víz az összes újonnan megjelenő igény kielégítésére, illetve milyen környezetpolitikai, készletgazdálkodási eszközök állnak rendelkezésre az elérhető vízkészletek hasznosítási hatékonyságának javítására. A sajtóban a vízkészletekkel kapcsolatban megjelent információk nem adják vissza a kérdés komplexitását és ez jelentősen szűkíti az észszerű megoldások kialakításának lehetőségét.

A kérdés ugyanis nem egy szakértői igen/nem viszonylatban dől el. Ez mára jóval összetettebb társadalmi-gazdasági-természeti kérdéssé vált. Az integrált vízgazdálkodás egy nagy, össztársadalmi „játék”. A helyszínnek és történéseinek önmagán jóval túlmutató jelentősége van: Hogyan nézünk szembe azzal a ténnyel és alkalmazkodunk ahhoz, hogy egy térségben elértünk az akkor és ott hasznosítható vízkészletek határára? A jelenleg alkalmazott szabályok nagyrészben jók, bár nem kerülnek következetes alkalmazásra, de nem kerülhető meg, hogy a vízkészlet-felhasználás stratégiai irányainak, mennyiségi léptékeinek társadalmi legitimitása legyen. Jelenleg ugyanis jogszabályaink vannak ebben a kérdésben, de valós legitimitásuk nincs. Gondoljunk csak arra, hogy a millió illegális kút és szivárgó derítő országa vagyunk.

Az alkalmazkodáshoz részben be kellene tartanunk és tartatnunk a jelenlegi jogszabályokat, és az új kihívások fényében alapelveket tisztázni (nem felső, szakértői, hanem akár térségi, vízfolyásonkénti szinten, hogy a szabályok azután betarthatóak és betartathatóak legyenek). Mindehhez először valamilyen közös kiindulási alapra van szükség, hogy miről beszélünk, amikor azt a kérdést feszegetjük, hogy van-e felhasználható vízmennyiség és mire szánjuk. Ez az áttekintés Debrecen példáján ezt a kiindulást szolgálja.

Megjegyezzük, hogy a VGT3, illetve a VKGTT2-höz hasonló térségi tervek jól használható publikus adatokat/információkat nyújtanak a debrecenihez hasonló esetek elemzéséhez és értelmezéséhez, nemcsak vízgazdálkodási szakemberek számára.

Vízkészletek és víztestek

Debrecen és környéke jelenleg két fő forrásból nyer vizet. 1) Felszíni vízpótlással a Keleti-főcsatornából, és 2) és kutakkal a felszín alatti vizekből.

Sekély porózus víztestek határai

Felszíni vízkészletek

A VGT3 3.7 melléklet Felszíni vízkivételek lapja mutatja, hogy a Keleti-főcsatornából Balmazújvárosnál Debrecen felé távvezetéken elvezetett vízmennyiség engedélyezett értéke 15 ezer m3/nap (5,45 millió m3/év).

A Debrecenen átfolyó két vízfolyás, a Tocó és a Kondoros esetében nincs természetes lefolyásból származó hasznosítható vízkészlet. A Tocóba vezetik be azonban a debreceni szennyvíztisztító telepről származó tisztított szennyvizet (VGT3 3.7 melléklet Felszíni vízbevezetések lap). Az engedélyezett mennyiség 60 ezer m3/nap (21,9 millió m3), a tényleges érték 2018-ban 38 ezer m3/nap (14,0 millió m3) volt. Enélkül a Tocó nyáron tartósan kiszáradna. A Kondorosba bevezetett tisztított szennyvíz mennyisége elhanyagolható, mindössze 9 ezer m3 évente. A VGT3 (és a korábbi tervek is) a vízfolyásokra meghatározták az ökológiai kisvíz mennyiségét, amit a nem kiszáradó vízfolyások esetében a vízkivételek mellett is meg kell tartani a mederben ökológiai szempontok miatt. Ennek a Tocó esetében van jelentősége, ahol a tisztított szennyvíz ezt az ökológiai igényt elégíti ki, vagyis a szennyvíztisztító szürke vize nem teljes mértékben hasznosítható más célra, amíg a Tocónak nincs más stabil vízpótlása és a lakosok nem akarják szárazon látni.

1. táblázat A VGT3-ban szereplő FAV vízmérleg legfontosabb adatai a Debrecen és környezete szempontjából fontos sekély porózus felszín alatti víztestre (az értékek ezer m3/nap-ban)

Forrás: 6-5/a melléklet: Vízmérleg teszt_sp_p_p_pt_kiegészítve a többi víztest beszivárgási és termelési adataival

A Keleti-főcsatorna (a Nyugati-főcsatorna kivezetése alatti) déli részének vízkészlete a Debrecen felé elvezetettnél lényegesen nagyobb, kb. 295 millió m3/év. Ebből a jelenleg engedélyezett vízkivezetések és vízkivételek mértéke 160 millió m3/év, ami tartalmazza a Debrecen felé történő ivóvíz átvezetést is. A főcsatornából az átvezetések növelésének tehát nem felszíni készlet korlátai vannak, hanem vízszállító infrastruktúra kiépítési és fenntartási korlátai és emellett lehetnek a felhasználási célok szempontjából jelentkező vízminőségi korlátok is. Egy ilyen vízszállító infrastruktúra kapacitás bővítés a Civaqua projekt, amelynek révén további mintegy 107 ezer m3/nap (évi 40 millió m3) vizet terveznek a Keleti Főcsatornából Debrecen környékére juttatni, hogy javítsa a város környezetében a vízfolyások, állóvizek és a növényzet állapotát, valamint öntözővizet biztosítson.

2. táblázat - A süllyedéses teszt eredménye az sp.2.6.1 víztesten

Forrás: VGT3 6-5/a melléklet: A vízszint süllyedésének vizsgálata tábla

(Ha valaki egy jó dolognak tartja, hogy szabad felszíni készletek valahol, csak úgy rendelkezére állnak, és ezzel a probléma megoldódott, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy ez azt is jelenti, hogy egy közpénzből fenntartott infrastruktúra rendszer által biztosított lehetőséggel ilyen léptékben nem élünk, hogy annak kapacitásai le lennének fedve közjóléti, ökológiai vagy gazdasági célú vízfelhasználásokkal. Ennek általában oka szokott lenni és általában gazdasági, de nem ez az írásunk fókusza.)

Felszín alatti vízkészletek

3. táblázat A VGT3-ban szereplő FAV vízmérleg legfontosabb adatai a Debrecent és környezete szempontjából fontos felszín alatti víztestekre (az értékek ezer m3/nap-ban)

Forrás: 6-5/a melléklet: Vízmérleg teszt_sp_p_p_pt_kiegészítve a többi víztest beszivárgási és termelési adataival

A felszín alatti készletek áttekintése ennél jóval összetettebb vizsgálatot igényel. A készlet hozzáférések ebben a felszín alatti áramlási térben is hasonlóan vannak lekötési jogosultságokkal lefedve, mint a Keleti Főcsatorna esetében, habár ezeknek az áramlásoknak az ismeretéhez és nyilvántartásához lényegesen nagyobb tudás és technikai apparátus szükséges, mint a felszíni vizek esetében. Az Országos Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervben topográfiai és hidrogeológiai szempontok alapján határolják le a terv alapegységeit, a felszín alatti víztesteket.

A felszín alatti víztestek regionális/térségi léptékűek, a hidrogeológia adottságoktól függően. Alább a keleti országrész alatti lehatárolás határvonalai láthatóak. Debrecen és külterülete alatt két víztest-csoport a 2.6.1 (Nyírség déli rész, Hajdúság) és a 2.6.2 (Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész) felszín alatti víztest-csoport található. Ebből a 2.6.1-re érdemes koncentrálni, mivel a felszín alatti vízmozgások során a Nyírség déli területei felől vándorol a víz a felszín alatt dél-nyugat, nyugat felé, a 2.6.2 kódszámú víztestek felé.

A természeti és a vízhasznosítási folyamatok követése érdekében a felszín alatti teret mélységben több víztestre bontja a vízkészlet-gazdálkodás, ezen a területen: sekély porózus (sp.2.6.1) és porózus (p.2.6.1) víztestekre.

A felszín közeli (sekély porózus) víztestben még a felszíni folyamatok is közvetlenül hatnak a felszín alatti vízmozgásokra, a mélyebben fekvő víztestek (rétegvizek) esetében viszont csak a vízkivételek és a víztestek egymás közötti vízátadása jelenik meg a számokban. A készletek hasznosításának kereteit, a még felhasználható készleteket ezekre a víztest-csoportokra állapítják meg.

Ezen a területen a sekély porózus és a porózus víztest részek közötti dinamikában a maradék elv érvényesül. A mélyebb rétegekbe az a csapadékból helyben maradt és a talajba szivárgott vízmennyiség szivárog tovább lefelé (ez az ún. utánpótlódás), amit a napsütésből természetes módon fakadó, a talajnedvességből is táplálkozó párolgási/párologtatási kényszer nem „szív vissza” a légkörbe, nem szivárog ki a mélyre vágódott vízelvezető árkokba és végül, ami nem kerül kitermelésre a kis mélységű kutakból. Ez a maradék tehát a mélyebben lévő (porózus) víztest utánpótlódása, ami a sekély porózus felszín alatti készletek felől történik. Minden felszín alatti víztestre készül ilyen vízmérleg szempontú állapotfelmérés (az itt tárgyalt víztestek leválogatott táblái megtalálhatóak a csatolt excelben)

Az sp.2.6.1 sekély felszín alatti víztestre fókuszálva (1. táblázat), a 2010-es évek viszonyait a következő átlagos napi vízmérleg elemek jellemzik. A sekély felszín alatti víztestet 214 ezer m3/nap csapadékból származó beszivárgás táplálja (a nagyságrend érzékeltetésére a felszín alatti víztest teljes területére /1694 km2-re/ vetítve ez 42 mm évente, az éves átlagos csapadék kb. 8 %-a). Ehhez némi többlet járul a Nyírség magasabban fekvő területei (a 2.4.1 és a 2.3.1 víztest-csoport) felől érkező oldalirányú felszín alatti áramlásból (14 ezer m3/nap). Felszíni vízből származó táplálás jelenleg/egyelőre nincs. A teljes utánpótlódásból (228 ezer m3/nap) 45 ezer m3/nap mennyiséget csapolnak meg a terület vízfolyásai (ahol és amikor a vízfolyás medrében alacsonyabban van a vízszint, mint a talajvízszint a vízfolyás környezetében), valamint 39 ezer m3/nap mennyiség táplálja a területi párolgást/párologtatást. A társadalmi célú vízfelhasználás 16 ezer m3/nap, ami szinte teljes egészében engedély nélküli (a 6.5a melléklet FAV vízkivételek lap szerint 15 ezer m3/nap). A mélységi készleteket (p.2.6.1) 109 ezer m3/nap leszivárgó vízmennyiség táplálja.

A hasznosítható vízkészlet meghatározása vízháztartási számítások és a felszín alatti térre kidolgozott országos modellezés alapján felállított vízmérlegek segítségével történik, amelyek egyúttal a felszín alatti víztestek állapotértékeléséhez szükséges adatokat is biztosítják. Egy víztest akkor van jó állapotban, ha a csapadékból, a felszíni vizekből és a szomszédos víztestek felől érkező ún. utánpótlódás fedezi a szomszédos víztestek felé történő áramlást, a vízkivételeket és a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák (ún. FAVÖKO-k) vízigényét is. A jelenlegi vízkivételeken felül még annyi vízkivétel engedélyezhető, amennyivel nagyobb a FAVÖKO-k vízfogyasztása, mint a jó állapotukhoz még éppen szükséges minimum.

Az sp.2.6.1 víztest nincs jó állapotban, mert a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák a vízmérleg számítások szerint nem jutnak hozzá ehhez a szükséges minimális elpárologtatandó vízmennyiséghez. (A pirossal jelzett értékek a táblázatban). Emiatt a további vízkivételek sem engedélyezhetőek.

Az sp.2.6.1 sekély porózus felszín alatti víztest gyenge állapotát jellemző másik folyamat a vízszintek süllyedése, amit a süllyedéses tesztek mutatnak ki. A VGT3 keretében vizsgálták, hogy a 2013 – 2018 időszakban milyen süllyedési trendek jelentkeztek a felszín alatti vízszintek adatsoraiban. A monitoring kutakban mért vízszint változások alapján az utóbbi években jelentős a sekély porózus felszín alatti víztest zónájában a vízszintek süllyedése. Ennek a süllyedésnek az éves mértéke a terület 1,5%-án 200 és 20 cm közötti, 56%-án 20 és 5 cm közötti.

Feláramlási és leáramlási övezetek a sekély felszín alatti víztestekben az 1961-1965 közötti időszakban

Feláramlási és leáramlási övezetek a sekély felszín alatti víztestekben az 2005-2009 közötti időszakban

Tehát kétszer akkora területen van jelentős felszín alatti vízszint csökkenés, mint növekedés. Ebből adódóan a süllyedéses teszt minősítése „gyenge”, mivel az 5 cm-t meghaladó vízszint süllyedés a terület több, mint 50%-án megfigyelhető.

A nem engedélyezett vízkivételek a mezőgazdasági tevékenységet szolgálják, ezért a vízszint süllyedésekből adódó lokális problémák a hátsági részeken jelentkeznek. Ezzel összefüggésben rossz állapotban vannak a felszín alatti készletekből táplálkozó ökológiai rendszerek, mint a vizesélőhelyek, az erdők, de a szintén felszín alatti készletekből is pótlódó állóvizek is. A talajban rendelkezésükre álló vízmennyiség nem elegendő a megfelelő állapotuk fenntartására. A VGT3 6.5a mellékletében megtalálható a „Felszín alatti víz mennyiségi állapota miatt jelentősen károsodott NATURA 2000 terület”-ek listája (részletesen lásd a csatolt táblázatokban). Azonban ez nem csak természetvédelmi kérdés, talajnedvesség és intenzív párologtatásra képes növényzet nélkül a hősziget jelenségek is erősebbek az ilyen területeken, annak minden társadalmi-gazdasági következményével együtt.

A felszín alatti készletek állapota és használata

A p.2.6.1 porózus víztesttel (réteg vizek) folytatva, a debreceni ivóvizet is szolgáltató felszín alatti víztest vízmérleg tesztjének átlagos folyamatait leíró adatok alapján a sekély víztestből leáramló vízmennyiség (109 ezer m3/nap) kiegészül egy kis mennyiségű (2 ezer m3/nap) más víztestről származó hozzáfolyással. Ennek a mennyiségnek majdnem a fele, 49 ezer m3/nap áramlik tovább a mélyben a Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész nevű (p.2.6.2.) felszín alatti víztestbe.

A nyilvántartások és a becslések alapján a vízkivételek 69 ezer m3/napot tesznek ki, amiből mintegy 30 ezer m3/nap lehet az engedély nélküli mennyiség.

Az engedély nélküli vízkivételek mennyiségének becslésére a vízmérleg számolások és a vízháztartás modellezési eredmények összevetése alapján van lehetőség. Több év átlagában a meteorológiai viszonyokból lehet kiszámítani a természetes úton bekövetkező készlet változást, amit a felszíni lefolyás, a vízfolyások lecsapoló hatása és a beeső napenergia kényszerít ki a területből, ettől a hatástól különíthető el a figyelőkutakban mért tényleges változás alapján a kitermelések hatása a felszín alatt vízszintekre és így becsülhető, ennek részeként, a bevallott mennyiségek ismeretében az engedélyezetlen vízkivétel is. (A Nyírség dél, Hajdúság víztestre ezt a képet részletesen vázolja a Vízkészlet Gazdálkodási Térségi Terv, 2022).

A le nem kötött, fel nem használt készletek nagysága

Az sp.2.6.1 sekély felszín alatti porózus víztest minősítése gyenge. Ez a gyenge állapotban lévő víztest biztosítja a Debrecenben hasznosított készletek utánpótlódását is a p.2.6.1. felszín alatti víztest számára. Az sp.2.6.1 sekély felszín alatti víztest gyenge állapota miatt a vízkivételek az alatta elhelyezkedő porózus víztest esetében nem bővíthető, mivel ez a „gyenge” minősítésű állapot további romlását idézné elő.

A p.2.6.1 porózus víztest vízmérlege természetesen mutat némi bizonytalanságot a nem engedélyezett kivételek becslése miatt, de ami az adatok alapján elmondható, hogy a számított rendelkezésre álló készlet (62-69 ezer m3/nap) és az engedélyezett lekötések nagysága (56 ezer m3/nap) között, papíron 7-13 ezer m3/nap szabad készlet adódna. Emellett vannak még a nem teljes mértékben hasznosított lekötött készletek. Ez, a lekötési jogosultságokból fel nem használt készlet 13-17 ezer m3/nap mennyiséget ad ki, amely döntő részben a város ivóvíz ellátásának egyik tartaléka. (A lekötött vízkészlet jogosultság 56 ezer m3/nap értékéből 46 ezer m3/nap a kommunális (ivóvíz) célú, 5 ezer m3/nap az ipari célú lekötés. A már hivatkozott VGT3 6-5/a melléklet: Vízkivételek a felszín alatti víztesteken adattábla alapján ezeknek a készlet jogosultságoknak a terhére 35 ezer m3/nap ivóvíz célú, 1,2 ezer m3/nap ipari célú és együtt 4 ezer m3/nap mezőgazdasági, állattartási és egyéb célú vízkivétel történik, ez összesen41 ezer m3/nap). Ez a két, papíron rendelkezésre álló potenciális készlet 22-28 ezer m3/nap mennyiséget jelentene. Azonban az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv adatai alapján a p.2.6.1 víztestből történő engedélyezetlen vízkitermelések miatt (30 ezer m3/nap) ez a lehetőség nem adott, nincs tere a jelenlegi, fizikailag megvalósuló készlethasználat bővítésének.

Felmerülhet a kérdés, hogy nem lehet-e kitermelni a p.2.6.2.-be átadódó vízmennyiséget? Az intenzívebb Debrecen környéke alatti kitermelés csak részben történne az átadódó készlet terhére, emellett részben a sekély felszín alatti víztestek lokális süllyedést okozná. Ez a folyamat a város és környezetének felszín alatti készletektől függő természeti területeit hozná még rosszabb helyzetbe. Hasonló kedvezőtlen folyamatokat lehetne feltételezni, mint az bemutatásra került a sekély felszín alatti víztest Debrecentől távolabb eső területei esetében.

Ennek a de facto helyzetnek a kezelésére került kidolgozásra a „Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv felülvizsgálata a Nyírség déli rész és Hajdúság víztestek TIVIZIG területére eső részén”. A részletes készletgazdálkodási terv már nem egy egységes területként, hanem négy, úgynevezett felszín alatti vízgazdálkodási egységre (FAVE) bontva jeleníti meg a 2.6.1 víztest területet. A kifeszített vízkészletgazdálkodási helyzet miatt a terv csak minimális többlet hasznosítási készlet jogosultság kiadását tekinti megvalósíthatónak. Debrecen környékére, ami a 2.6.1 víztest többi részéhez képest némileg kedvezőbb állapotban van, a készletgazdálkodási terv 2500 m3/nap öntözési célú és 1400 m3/nap egyéb célra fordítható kontingenst irányoz elő. Ez a teljes, 1700 km2-es területre számított többlet készlet 40%-a. A megnevezett többlet keret lényegi bővülést nem jelent.

Környezetpolitikai megoldások

A számokból az látszik, hogy a használatok elérték a rendelkezésre álló készletek határát. Bármelyik vízkészlet-használat növelése közvetlen, vagy közvetett módon korlátozná más társadalmi-gazdasági vagy természeti (tehát közjóléti) vízhasznosítás és vízhasznosulás lehetőségét. A Vízgazdálkodási törvény úgy fogalmaz (15. §), hogy új igényt lehetőségek szerint a szabad készletekből kell kielégíteni. Ezen a környéken ez a kényelmes korszak lezárult. Az iparfejlesztési elképzelések csak felszínre hozták a kihívást. Ez a szűkösség állapota, ami azonban általában maga a természetes állapot. A kihívás az, hogy mennyire hatásosan, hatékonyan tudjuk kezelni ezt az állapotot. A közgazdaságtan eszközei jellemzően ilyen helyzetek kezelésére szolgálnak. (Living with water scarcity)

Nagyságrendileg a jelenleg így-vagy úgy használt mennyiség az, amivel gazdálkodni kell. A készletek akár elegendőek is lehetnek ipari fejlesztésekre a jelenleg lekötött mennyiségek észszerűbb használatával. Ehhez azonban szükség lenne a készletgazdálkodói szempontok sokkal erélyesebb érvényesítésére. Nem spórolhatóak meg a társadalmi viták és érdekegyeztetések a vízkészletek elsődleges célok közötti felosztásáról kommunális, gazdasági és természeti célok között, hogy legitim, hosszabb távon is biztos feltételek között lehessen fejleszteni. (Milyen feltételek mellett érdemes és milyen célra a kommunális ivóvíz számára lekötött és csak időnként használt készleteket más hasznosítás számára rendelkezésre bocsátani? )

Nem célszerű eltekinteni attól sem, hogy a gazdasági célok számára rendelkezésre bocsátott készletek felosztásának rendezőelve nem lehet más, mint a víz felhasználásával elérhető hozzáadott érték nagysága. Ma, noha a jogszabályaink erre alapvetően lehetőséget nyújtanak, sem a lekötött mennyiségek dinamizálásának kérdésében, sem a gazdasági célú készleteknek a legnagyobb hozzáadott értékű hasznosítás felé terelésében nem tudunk a korábbi OVGT-ben kidolgozott javaslatok ellenére jól működő gyakorlati megoldásokat felmutatni (Kis et al., 2021). Azok az országok, ahol a kedvezőtlen vízháztartási adottságok ellenére jelentős gazdasági teljesítmény épül a szerény készletekre, mind működőképes szabályrendszerekkel adtak választ erre a két kérdésre. (Nálunk egyelőre e két kérdés tisztázatlanságának következtében sajnos fordított a helyzet: szerény gazdasági teljesítmény épül jelentős készletekre.)

A gazdasági célú készlet rendelkezésre bocsátást azért sem érdemes a kommunális vagy a természeti célok számára szükséges mennyiségek határainak erodálásával kielégíteni, mert a már most is rossz állapotú természeti területek mellett a hősziget jelenségekkel szemben egyre gyengébb ellenállóképességet mutató urbanizált területek stabilizálása is egy új és jelentős, magas prioritású vízigényt fog jelenteni (Báder & Ungvári 2022).

A készlet allokáció kiszámíthatósága és a megbízható szolgáltatás a kritikus időszakokban alapvető versenyképességi kérdés lesz. A célnak megfelelő szabályrendszer elfogadtatása nem egyszerű feladat, komoly kihívás, de csak ez az, ami működőképes kereteket tud teremteni a szűkösség kezelése számára. A legfontosabb lépés az, hogy az érdekeltek belássák, nincs szabad készlet. Nem a szabad készletek után kutató szakértői anyagoktól kell a varázslatot várni, hanem attól, ha lehet tudni, hogy melyik felhasználónak mennyit ér a víz és ezt meg is fizettetjük. Ebből lesz ugyanis az innováció.

Vízügyi szakmai szervezetek az utóbbi években több nyilatkozatban is felhívták a figyelmet az engedélyezetlen kútkialakítások, az akár 80 méter mélységig szabadon létesíthető kutak veszélyeire, arra, hogy az engedélyezés hiányában ellehetetlenül a készletgazdálkodás. Az állásfoglalások a Magyar Hidrológiai Társaság honlapján pl itt és itt megtekinthetőek. A szerzők kb. ilyen helyzetek kialakulására gondolhattak.

Összefoglalva tehát a rendelkezésre álló környezetpolitikai lehetőségek a következők:

• Az illegális vízhasználatok feltárása, szigorú büntetésekkel történÅ‘ visszaszorítása, a legális használatok felé történÅ‘ terelése
• A kommunális és természeti célok számára biztosítandó mennyiség egyértelmű kijelölése és elfogadtatása az érdekeltekkel (a legitimitás megteremtése)
• Olyan szabályrendszer kialakítása, amiben megjelenik a gazdasági célú vízhasználat értéke, gyakorlatilag a vízkészlet ára, lehetÅ‘vé téve a lekötési jogosultságok termelékenység alapú újraallokálását, nem bürokratikus úton, hanem a vízfelhasználók közötti, a víz értékteremtÅ‘ képességét tükrözÅ‘ megállapodások segítségével.
• Új vízforrások bevonása, pl. a Keleti FÅ‘csatornából vagy tisztított szennyvízbÅ‘l, amennyiben fizetÅ‘képes, a kapcsolódó költségeket teljes mértékben fedezÅ‘ kereslet mutatkozik erre.

Végül egy elgondolkodtató, kiegészítő ábra-páros

Az alábbi ábra az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv első felülvizsgálati ciklusának (VGT2) háttéranyagai között található. Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv: 6.5.3 Háttéranyag, A sekély porózus, porózus és porózus termál víztestek vízháztartási mérlege, 9., 10. ábrák.

Az ábra a sekély felszín alatti víztestekben jellemző víz áramlási irányokat mutatja be az ország egész területére. A rózsaszínnel jelzett területekre a feláramlás jellemző, a kékkel jelzett területekre a lefelé áramlás. A felső ábra az 1961-1965 közötti időszakról ad képet, a nagyobb léptékű felszín alatti vízkivételek megindulása előtt. Az alsó ábra a 2005-2009 közötti időszak viszonyait mutatja be.

Feláramlási területen a sekély felszín alatti víztest a mélyebb rétegekből kap utánpótlást, leáramlási területeken fordítva, a sekély felszín alatti víztest táplálja a mélyebben lévőt. Látható egy általános változás, ami a felszín közeli víztestek növekvő készlet problémáit vetíti előre.

Ha valaki kikeresi, az sp.2.6.1 területe az első térképen jellemzően lefelé áramlási terület, kisebb feláramlási foltokkal. Ezek, a felszíni vegetáció szempontjából lokálisan lényeges, víz utánpótlást biztosító áramlások a második térképen megszűntek, illetve ellenkezőjükre fordultak.

Hivatkozások:

VGT3 felhasznált adatok a 2.6.1 víztest-csoportra:A felszíni (FEV) és felszín alatti (FAV) víztestek leválogatott táblái

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32000L0060&from=SK

VGT2 - Felszín alatti vizek mennyiségi állapotának meghatározása, 6-5-3 háttéranyag, A sekély porózus, porózus és porózus termál víztestek vízháztartási mérlege - https://www.vizugy.hu/vizstrategia/documents/988BF7DB-B869-46C6-9463-E9E4BFC81D2A/6_5_hatteranyag_FAV_mennyiseg.zip

VGT3 – Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervének második felülvizsgálata - https://vizeink.hu/vizgyujto-gazdalkodasi-terv-2019-2021/vgt3-elfogadott/

VGT3 Mellékletek - https://vizeink.hu/wp-content/uploads/2022/10/VGT3_mellekletek.zip

Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv felülvizsgálata és annak Stratégiai Környezeti Vizsgálata - Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv felülvizsgálata a Nyírség déli rész és Hajdúság víztestek TIVIZIG területére eső részén - http://www.tivizig.hu/index.php?content=hirek&id=617

Kis, András ; Rákosi, Judit ; Ungvári, Gábor: Közgazdasági eszközök szerepe a vízzel kapcsolatos érdekellentétek kezelésében – szűkös vízkészletek elosztása. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 101 : különszám pp. 106-111. , 6 p. (2021) http://www.hidrologia.hu/mht/letoltes/HK2021_kulonszam_v5.pdf#page=107

Báder, László ; Ungvári, Gábor: A városi hőszigethatás mérséklése a párolgás növelésével. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY 20 : 1 pp. 5-22. , 18 p. (2022) https://doi.org/10.56617/tl.3369